Brendan Fraser feláztatja Seattle-t

A sokoldalú színész, aki korábban már lakott a Smaragdvárosban, megesküszik rá, Seattle messze nem annyira esős, mint mások állítják. Még ha így is lenne, kit izgat, ha ilyen tájat, látványosságot tud nyújtani, meg nem feledkezve a minden sarkon megtalálható kávézóról.

"Seattle-ben cseperedtem, itt nőttem fel" - állítja Brendan Fraser, a 6 láb 3 inch magas, 34 éves színész, akinek repertoárja a vígjátékoktól (Az őserdő hőse) a kalandfilmeken át (A múmia) a drámákig terjed (gondolva itt az Oscar-díjat nyert Gods and Monsters-re). A kanadai külügyminisztérium munkatársának fiaként Fraser Indianapolisban született, és Hollandiában élt, mielőtt 11 éves korában letelepedtek Seattle-ben. Érdeklődve a színház iránt, jelentkezett a városi Cornish Művészeti Főiskolára, majd gyakorolni, és előadni kezdett a helyi Intiman színházban. 1991-ben a River Phoenix és Lily Taylor főszereplésével készült Dogfight című film érkezett Seattle-be, és további szereplőket kerestek. Fraser egy Vietnamhoz kötődő tengerész egysoros szerepét kapta, és ahogyan mondani szokták, ezzel indult el az útján. Los Angeles-be költözött, és megkezdte lassú, de biztos menetelését felfelé olyan filmekben, mint a Kőbunkó, Az emberkereskedő, és a Csendes amerikai. Ebben a hónapban visszatért a nagy vászonra a Warner Brothers nagy sikerű Bolondos dallamok című animációs sorozat élő újrafeldolgozásában. Sikerült összefutnunk Fraser-rel, és megkértük, vigyen vissza minket a régi időkbe - és az újakba- régi városában.

Mark Seal: - Mikor érkezett először Seattle-be?

Brendan Fraser: - 1979-ben, amikor a családunk kevéssé ismert Redmond nevű külvárosba költözött. Összesen két közlekedési lámpa volt, az egyik a közlekedés féken tartására. Ha valaki megnyomta a gombot, az leállította a közlekedést, így azzal szórakoztattam magam és a csínytevő barátaimat, hogy megvártuk, amíg legalább öt-hat autó lejön a 148.-ik sugárúton, és figyeltük, amíg mind megáll, amíg sétáltunk az utcán. Aztán lett a Washington állambeli Redmond, a Microsoft otthona, és úgy hiszem, Bill Gates is ott volt valamelyik garázsban akkoriban. 1979-ben talán csak egy forrasztópákája meg egy pár Converse-cipője lehetett, ennyi a történet.

M. S. : - Hol szeret tartózkodni?

B. F. : - A Négy Évszak (ma a Fairmont Olympic) hotelben szeretem letenni a kalapom. Nagyon különleges a számomra, mert főiskolásként itt tartottam előadásokat koktélpartikon. Mindent megcsináltam a pantomimtól a zsonglőrködésig. Csak én, meg az éhező főiskolás barátaim, megrohamoztuk a kellékeseket. Bármibe beöltöztettek minket, ami épp kellett, leginkább szörnyű reneszánsz kori ruhákba. Elmentünk, játszottunk, és körülbelül 25 dollárt adtak érte. Csodaszép hotel, épp szemben az új W hotellel az utca túlsó oldalán. Ha ki akar kerülni a belvárosból, semmi sem múlja felül a British Columbia-ban lévő Sooke-hez közeli Sooke Harbour House-t, kiváló ételek, kiváló szobák, és csodálatos panoráma a tengerre.

M. S. : - Seattle tényleg annyira esős, mint azt tartják róla?

B. F. : - Ez egy helytelen jelző. Úgy értem, vannak olyan autós tapaszok, amik szerint "Seattle-ben az emberek nem barnulnak, hanem rozsdásodnak.", de ez egyszerűen nem igaz.

M. S. : - Ha csak egy napot tölthetne a városban, hová menne?

B. F. : - A Pike téri piacra mennék, mert minden ott történik. Legelőször is, ott szó szerint dobálják a halat. Nem ismerem a pontos nevét, de mindenki csak Repülő Hal társaságnak hívja, a piac sarkán van. Saját dialektusuk van, ha például vesz egy lazacot, ők azt kérdezik: azt az írást kéri? Ez azt jelenti, hogy laponként van filézve. Ha korán reggel megy ki, kihagyja a turistabuszokat, és olyan érzése lehet, mintha csak helyi lenne. Vesz egy kávét, és ellazul, az öbölben nézheti, ahogyan a komphajók ki- be járnak, a stég alatta van.

M. S. : - Hol szereti kezdeni a napját?

B. F. : - Van egy hely a Queen Anne-ben, amit 5 Spot-nak hívnak, kiváló hely reggelizni, tudja, az egy étkezde. Megfelelő adagok, barátságos környezet, és még a környezet is kellemes. Wallingford egykoron egy régi masszív iskola, mára átalakították a Wallingford Központtá, ahol kis boltok, galériák, és hasonlók találhatóak egy tető alatt, még a város egyik legjobb könyvesboltja, a World Wide Books&Maps ( nálunk ez Világraszóló könyvek és térképek lenne - a ford.) is itt található. Ne feledkezzünk meg az egyetemi negyedről, amit csak E-Negyednek hívnak a Washingtoni Állami Egyetem után, ami önmagában egy külön világ.

M. S. : - Mi a legkedveltebb szabadidős tevékenysége?

B. F. : - A Washington Park Arborétum csodálatos, mérföldekre nyúló ösvényei vannak, ahol lehet kerékpározni, babakocsit tolni, kutyát sétáltatni, vagy bármi. Csodaszép fák, a japánkert jól van kialakítva, nagyon jó hely, ha ki akar kapcsolódni. Egy másik a Shilshole-öböl a Ballard-zsilipeknél, ami egy mérnöki remekmű. Amikor beérkeznek a hajók, meg lehet figyelni, amint a víz lassan emelkedik, a zsilipek a Panama-csatorna kicsinyített mása.

M. S. : - Hol lehet 10 dollár alatt jó ebédet kapni?

B. F. : - Dick autós étkezdéje, ami egy hamburgeres szentély. Nem akarom Dick-et megsérteni, de nagyon kiváló sült krumplijuk, és hamburgereik vannak, amiket magunk közt csak torokbombának hívtunk, mert könnyen csúsztak.

M. S. : - Hol lehet még jó helyet találni az evéshez?

B. F. : - Egyszerűen nem lehet rossz ételt kapni. Ez egy ételes város, akár csak New York. A legjobb tengeri ételek, ha úszik, kifogják, ha a homok alól kell kiszedni, megsütik az embernek. A Shuckers egy jó osztrigás étterem, kedvelem a helyet, minden nap van konyhafőnök ajánlata (ez műfordítás - a ford.) , a pincérek ismerik, amit eladnak, azt is, mi a friss. Mindent tört jégen tartanak, így az ember látja is, mit fog enni.

M. S. : - Mik azok a látnivalók, amiket senki nem hagyhat ki Seattle-ben?

B. F. : - Egyértelműen a Pike piac, amiről már beszéltünk, és a Space Needle. Egyszer-kétszer el kell oda menni, a turisták is rendszeresen látogatják, de ha itt is akar lakni, itt is kell élnie. El kell mondania magáról, hogy legalább egyszer járt a tű tetején. Mint azok a kaliforniaiak, akik még sosem jártak Disneyland-ben. Egy vidámpark van a torony lábánál, azt hiszem, a '67-es világkiállításra nyitották meg.

M. S. : - Hova jár mindig, ha visszatér a városba?

B. F. : - Csak körbeautózom a régi szomszédságokat, ahol valaha éltem, mint a Capitol Hill, ahová főiskolára jártam. A Capitol Hill egy érdekes közösség, a főutcája lenne a Broadway sugárút keleti fele, ami éttermeknek, butikoknak, és mindenféle könyvesboltnak ad otthont. Nincs túl messze az East Pine utcától, ahol az Egyiptomi Színház van, ami szintén egy intézmény, és ma filmszínház, a Seattle-i filmfesztivál magva, sokat fejlődött az elmúlt években.

M. S. : - Seattle híres a zenéről. Hol lehet jó dallamokat hallani?

B. F. : - Minden szeptember első hétfőjén (a munkaszüneti nap amerikai megfelelője - a ford.) Seattle ad otthont egy Bumbershoot nevű fesztiválnak. A bumbershoot egy rövid esernyő, maga a fesztivál pedig nagy ünnepe az ételeknek, a művészetnek, és a zenének. Csak növekszik, és növekszik, és ez egy kiváló alkalom, hogy bejárja a Seattle Centert, magába szippantsa a kultúrát, lásson pár érdekes dolgot, vegyen kézimunkát, vagy amit szeretne.

M. S. : - Seattle-t a kávéról is ismerik, nem így van?

B. F. : - Nem lehet úgy befordulni a sarkon, hogy ne találna egy kávézót, és ez egy jó dolog, mert az emberek idegesek lesznek ebben az úgynevezett esős időben, amiről már mondtam, hogy nincs sok. Az embereknek szüksége van kávéra, amikor diák voltam, a Starbucks nem volt egy felkapott hely, inkább a helyi kávépörkölőket és kávézókat támogattuk. Nem mintha a Starbucks nem csinálna jó kávét, az eredeti Starbucks a Pine piacon nyílt meg 1971-ben, és még mindig ott van.

M. S. : - Hol szeret vásárolni?

B. F. : - REI. Korábban csak egy óriási raktáruk volt, ahol az eszközöket tartották, aztán felépítették a nagy áruházat, ahol ki is lehet őket próbálni. Ideális, mert bármi beszerezhető a viaszfejű gyufától a hálózsákig, amit rá lehet rögzíteni egy befagyott vízesésre, és aludni benne, medveriasztót is kapni. Vagy éppen csak körbenéz, és vesz egy pár gyapjúzoknit.

M. S. : - Ha már ruházatról beszélünk, mit kell tudnia minden Seattle-be látogatónak, mielőtt bepakolnak?

B. F. : - Öltözzenek rétegesen. Ahogyan az emberek gondolják meg magukat, úgy gondolja meg magát az időjárás is.

M. S. : - Különleges alkalomból hol étkezne?

B. F. : - Seattle legjobb francia étterme a Le Pichet. Nagyon jó ételek, kiváló atmoszféra. Ha halat kíván, ott van a Repülő Hal, amiben szinte minden rendelhető, ami úszik, aztán ott van még McCormick Halas háza ami egy a nyugatitól a keleti partig tartó lánccá vált, a McCormick and Schmick's. A Vad Gyömbér volt a pán ázsiai konyha úttörője. A legjobb tengeri ételét, és panorámát kínáló étterem mégis Ray étteremhajója. A Puget Sound-tól az Olympic-hegységig mindent látni, érkezzen naplementekor, és maradjon ott vacsorára.

M. S. : - Hova érdemes betérni egy-két koktélra?

B. F. : - Van egy jó hely, amit Rózsaszín ajtónak hívnak, gyakran jártam oda. Rózsaszín az ajtaja, nagyon karakteres. A belső megvilágítás mindenkit rejtélyessé tesz, talán csak túl sok alkoholt tettek a martiniba, nem tudom, de valami van azzal a hellyel. Ha pedig a Pioneer Square-re megy, nem jár rossz helyen.

M. S. : - Nem a Pioneer Square volt az, ahol az egész házi sörfőzés elkezdődött?

B. F. : - A házi sörfőzés városszerte megtalálható, a Pyramid egy igen jó söröző. Nem vagyok már olyan igazán alkoholfogyasztó, de ott mindig nagy volt a nyüzsgés, és óriási a választék. Jó érzés, hogy ezt megcsinálták, és az üvegfal mögött látni, hol készül, szóval nem egy dobozból vagy üvegből fogják önteni. Az egyik kedvencem a Ballard Bitter, de a minták közül választani sem utolsó szórakozás.

M. S. : - Mit érdemes minden idelátogatónak tudnia Seattle-ről?

B. F. : - Azt, hogy itt olyan kitűnő színházak vannak, mint a Seattle Repertory Theatre, vagy az Intiman Theatre. Az 5.- -ik sugárútiak nagy műsorokat csinálnak, amivel utaznak (itt szándékosan nem Avenue, nem keverve a New York-i Fifth Avenue-val - a ford.). Aztán még vannak kisebb színházak, egyfajta off-Broadway. Van egy virágzó művészközösség északnyugaton, és erősen támogatják egymást.

M. S. : - Van kedvenc helye?

B. F. : - Közel laktam a Union-tóhoz, ami nincs messze a Seattle Centertől, ahol A szerelem hullámhosszán -t forgatták. Emlékeznek még azokra a lebegő házakra, amik a part körül vannak egy csokorban? A Union-tavon van egy különleges kis sziget, ami kiemelkedik, úgy hívják Gázművek Park. Korábban a gázműveké volt, de már nem működik. Az óriási maradványok még ott vannak, de már egy park működik a helyén. Egész pontosan a búvárkodás nagyon kedvelt Seattle-ben, mert az emberek szeretik a vízközelséget, és kihasználják, hogy a szabadban lehetnek. Mint a sárkányeregetést, emlékszem, gyerekként szerettem a parkba járni, mert ott mindig szeles volt az idő.

M. S. : - Mit szeret a leginkább Seattle-ben?

B. F. : - Az teszi különlegessé, hogy nagyon fejlődő, ugyanakkor függ azoktól a különleges értékektől, melyek egyedivé teszik az embereket, és ezt ünnepli. Ha keresi, talál hagyományőrző értékeket. Mindig is kikötő volt, az áruk érkeztek északnyugatra mindenhonnan, és itt landoltak. Nyüzsögő város is, ezért van olyan sok kultúra és stílus az ételeknél, az embereknél, akikkel találkozik, és látható még az elmúlt 10-12 év építészetének robbanásszerű változásában. A belváros lenyűgöző hely, jó érzés sétálni, itt biztonságban érzi magát az ember, az itt lakók is barátságosak. Mindig jól fogja magát érezni úgy gondolva, visszatértem, megnyugtatja, és felfrissíti, olyan, mint friss lehelet.

Eredeti cikk Mark Seal-től, az American Way felelős szerkesztőjétől, akinek írásai megjelentek még a Vanity Fair-ben, az Esquire-ben, a Playboy-ban, a Time magazinban, és a Town&Country-ban, a fotókat Mark Liddell készítette. Hungarian translation by Shinichi1977

Tilos másolni, minden jog fenntartva!